Budafok, ma Budapest XXII. kerületének része, 2026-ban ünnepli, hogy 1926-ban rendezett tanácsú várossá nyilvánították. Hosszú út vezetett odáig, hogy az 1739-ben alapított, eredetileg Promontor községből város váljon.
A község lakossága a létrehozása utána után elsősorban szőlőműveléssel és kőfejtéssel foglalkozott. A XIX. század közepén fokozatosan megtelepedtek a gyárak, mivel a település határában még volt lehetőség az építkezésre. Ezek a gyárak munkalehetőséget kínáltak, így hamarosan a település népessége is növekedni kezdett, megváltoztatva az alapvetően németajkú betelepülőkből származó lakossági összetételt.
Az itt élők számának növekedése indokolta a várossá válás folyamatának megindítását, ugyanakkor felszínre hozott számos hiányosságot is. A lakhatás kérdése a XIX. század vége óta hordozott egy súlyos hibát: a lakáshiány miatt tömegek voltak kénytelenek sziklafalba vájt, vagy mélyudvaros barlanglakásokban élni. Ezek a lakóhelyek zsúfoltak, egészségtelenek és komfortmentesek voltak. Csal jelentős késéssel, az 1960-as évek végétől, a budapesti lakótelepek építésekor oldódott meg ez a probléma. A másik hiányosság az oktatási lehetőségekben volt – Budafoknak nem volt gimnáziuma. Az oktatási intézményt 1937-ben a Jászóvári Premontrei Kanonokrend alapította meg.
A várossá válás folyamatának hivatalos útja nem volt egyszerű abból a szempontból, hogy a képviselők jelentős része ellenezte azt. Hivatkozási alapjuk a közigazgatási költségek és az adók várható növekedése volt, amely elvonta volna a forrásokat a település fejlesztésre fordítandó összegektől. A már említett hiányosságokon kívül fejlesztésre érdemes lett volna az úthálózat és a közvilágítás is. Több olyan képviselő-testületi jegyzőkönyv született 1895-ben, amely érinti ezeket a kérdéseket, de iskolai és óvodai csoportok létesítése is felmerült a következő években. 1908-ban fejeződött be a polgári iskola építése, és napirenden volt a HÉV meghosszabbítása Nagytétény irányába, illetve a meglévő vonal kétvágányossá való bővítése.
Infrastrukturális szempontból a várossá válás feltételei tehát nem voltak még teljesen adottak, de a képviselő-testületben 1926-ban többségbe kerültek azok, akik támogatták Budafok rangjának emelését. Rakovszky Iván belügyminiszter 1926. január 26-án kelt rendelete alapján Budafokot rendezett tanácsú várossá nyilvánították. A városavató ünnepséget 1926. júniusára tervezték, egybekötve az első világháborús emlékmű avatásával. Ekkora esett a polgármester és a képviselő-testület megválasztása.
Budafok városának első polgármestere Záborszky Nándor lett. Munkáját az egykori Brandtner-házban kezdte meg, amely korábban a községháza volt. Városházaként egészen 1929-ig működött – ekkor adták át az új épületet, amelyet az egykori Brázay-féle szeszgyárból alakítottak át. A várossá váló település a következő évtizedekben előnyére változott, lakhatási és infrastrukturális szempontból is.
A centenáriumi évben új honlapot indított Budafok-Tétény Önkormányzata – a budafok100-budafokteteny.hu oldalon a centenáriumi programokról is értesülhetünk. Ennek archívumában folyamatosan bővülő régi fénykép- és képeslap-gyűjteménnyel, digitalizált korabeli sajtótermékekkel, valamint az év folyamán megjelenő publikációkkal, cikkekkel is találkozhatnak.
A cikk szerzője Gyönki Viktória történész, muzeológus
A cikk a Budapesti Honismereti Társaság Városunk - Budapesti Honismereti Híradó c. kiadványának XXIX. évfolyam 2. számában (2026. április) jelent meg