Sorozatunk második részében egy korábbi, 2022 végétől 2023 májusáig nyitva tartó tárlat emlékét idézi meg. Ebben az időszakban volt látható a Budafoki Sörténelem című időszaki kiállítás a Magdolna Udvarban, amelyben legfőképpen Promontor első gyáráról, a Haggenmacher Sörgyárról volt szó.
Habár Promontoron több helyszínen is működött sörfőzde, vagyis braxatoria a gyár megnyitását megelőző időszakban, az első nagyüzemi vállalkozás megnyitására egészen a 19. század második feléig kellett várni. Ekkor Frohner János felépítette a sörgyárat, a mai Sörház utca és Nagytétényi út (egykor Alsó Dunasor) által határolt területen. Frohner hamar csődbe ment, és sosem indította el a sörfőzést. Vállalkozását a svájci származású Haggenmacher Henrik malomtulajdonos vásárolta meg. A vállalkozást legidősebb fia, Henrik vezette, aki Promontorra költözött. A termelés az 1870-es évek közepére már biztosan beindult. A gyár helyszíne sok szempontból ideális volt: a terület elnevezése Steinbruch vagyis Kőbánya volt, ami azt jelentette, hogy a föld alatt számos, egymással párhuzamos pinceág húzódott. Ez a sör hűtése és tárolása szempontjából volt fontos. Hátrányt jelentett azonban a víz minősége: a korban a kőbányai kutakból nyert vízből készült a legjobb sör, így a Haggenmacherek is igyekeztek üzleti érdekeltségüket kiterjeszteni. 1912-ban nyitották meg kőbányai sörgyárukat is.
Mindeközben a budafoki gyár is terjeszkedett: az eredetileg cseh építész, Böldner tervei alapján készült épületek mellett újabbak épültek, több ütemben. Számos olyan tervrajz is ismert, amely arról tanúskodik, hogy további tervek is voltak átalakításokra, bővítésekre, amelyek végül sosem következtek be. Ennek több oka is lehetett. 1917-ben először az ifjabb, majd az idősebb Henrik is elhunyt. A sörgyárat a korábban már üzlettársként megjelenő Oszkár vette át, míg a malomiparban a többi fivér vitte tovább a hagyományt. Ami a budafoki gyárat illeti: jelentős volt a malátagyár megépülése, amely a kőbányai gyáregység számára is tudott termelni. Gépészeti szempontból korának legkorszerűbb technikáját vonultatta fel a gyár: a Ganz által készített gépek mellett olyan érdekesség is előfordult, mint a hordók szurkolásának automatizálása. Szállítás tekintetében is jelentős újítást vezettek be: közlekedéstörténeti cikkünkben már említettük a gyár udvarára bejövő iparvágányokat.
A Haggenmacherek két telephelyükön Magyarország második legnagyobb sörgyárát hozták létre termelés tekintetében. Az első a Dreher volt. A két család rokoni kapcsolatba is került: Dreher Jenő felesége Bertha Luise lett. Ez a rokoni kapcsolat szolgált alapul arra, hogy a cégbirodalom egyesüljön. 1933-ra jött létre a Dreher, a Haggenmacher és az Első Részvény Serfőzde egyesüléséből álló konszern, amely egyeduralkodó lett Magyarországon. A termelés racionalizálása, és a gyárak átalakítása miatt nagyjából 1926 környékén megszűnt a sörgyártás Budafokon, a Kőbányai Haggenmacher sörgyár pedig textilüzemmé alakult. A svájci eredetű család tagjai a közös cég vezetésében továbbra is részt vettek, de az államosítás után sokan külföldre távoztak. A budafoki sörgyárat azonban évtizedekkel túlélte az egykori Rehák-féle sörcsarnok a Sörház utca másik oldalán. Amit tudhatunk a sörcsarnokról, hogy társas estek, zenés mulatságok helyszíne volt, amelyről egy „Tiroli Est”-ről szóló plakátot őriz a Magdolna Udvar. Az épület ma is őrzi formáját, és látható a nagyméretű, egykori kerthelyiség is.
Gyönki Viktória történész, muzeológusKép: Haggenmacher Henrik sörgyára Budafokon
Kép forrása: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár