1926. január 26-án jelent meg Rakovszky Iván hivatalos bejelentése a közlönyben, miszerint Budafok „rendezett tanácsú” várossá vált: a nagyközségi képviselő-testület utolsó néhány ülésén rögtön nagy vita bontakozott ki a várossá válás hivatalos megünneplésének időpontjáról. Abban minden jelenlévő megegyezett, hogy az ünneplésre csak a város első polgármesterének és képviselő-testületének megválasztását követően kerülhet sor. A vitatkozó honatyáknak a szerencse is a kezükre játszott. Ugyanis a képviselő-testület 1923-ban döntött a város kataszteri felmérésről és egy 5000-es léptékű térkép elkészítéséről, de ez csak 1927-ben jelent meg. A község vezetése által még 1925. április 23-án megrendelt 1914-18-as háború emlékművének készítője - Orbán Antal szobrászművész - 1926. márciusában jelezte, hogy a Bajtársak című kompozíció elkészült és felállításra vár. Ezért a képviselők a Szent Lipót templom melletti egykori Savoyai-féle dézsmapince bejáratát megszüntették, aminek a helyén felállították a hatalmas budakalászi posztamenst a szoborral. A szoborhoz és a templom bejárathoz ekkor építették a lépcsőket is, és a kőbábos balusztrádot (mellvédet). Közben megjelent Agorasztó Tivadar vármegyei alispán leirata, miszerint a polgármester választását június 28-ra tűzte ki. Ez a levél el is döntötte, hogy a város ünnepélyes avatása június 29-én lesz.
Az 1926. június 19-én újonnan megválasztott képviselő-testület június 24-én mondta ki Budafok várossá alakulását, majd ezt követően az alispán június 28-án történt személyes részvételével a testület szavazása a következőképpen történt: Záborszky Nándor – Budafok addigi rendőrkapitánya - 112 szavazatot kapott, Tarnay Árpád dr. 19, Pázmándy Mihály 1, míg a többi jelölt - Hinléder Fels Jenő dr., Móricz István, Szűcs Ferenc dr. és Tímár József dr. – szavazat nélkül maradt. A választás eredményének ismeretében, a jelen lévő Agorasztó Tivadar Záborszky Nándort Budafok város első hivatalosan megválasztott polgármesterének nevezte ki, majd a helyszínen beiktatta.
1926. június 29-én a Templom téren (ma Savoyai Jenő tér) közel 10 000 ember részvételével megtörtént a várossá válás hivatalos megünneplése. A délelőtt 10 órakor kezdődő ünnepélyes szentmisén megjelent - már csak jelképesen - a Ráckevei Kegyuraság részéről József főherceg és felesége Auguszta főhercegnő, valamint lányuk Zsófia. (Ez a jelképes kegyurasági jog Savoyai Jenő 1736. évi halálával a királyi házra szállt vissza, és véglegesen 1938. január 1-vel szűnt meg.) Záborszky Nándor polgármester vezetésével a szomszéd települések elöljárói, községi bírói - így Albertfalva, Budatétény, Nagytétény, Diósd, Érd képviselői - is megjelentek. A díszkapunál, amely a tér sarkán és a Beniczky Ferenc utcánál (ma Leányka utca) volt felállítva, Záborszky Nándor polgármester és Macskássy Sámuel alpolgármester fogadták a vendégeket. A városavató ünnepi beszédet József főherceg mondta a Nagyháborúban elesett hősök szobor előtt; a posztamensbe 293 budafoki hős neve volt bevésve, akik többségükben az Isonzo menti harcokban vesztették életüket. (Néhányuk unokája a mai napig Budafokon él.) Az ünneplő közönség a városavató beszéd, a szavalatok és énekek után közösen felvonult az Árpád utca – Kereszt utca sarkán álló egykori református templomhoz, amely átalakítva, új funkciójában Budafok Város Napközi Otthona és Bölcsődéje lett. Az ünnepségsorozat ezzel még nem ért véget, hiszen délután a Leventék felavatására került sor, majd a BIK pályán (mai Szent István téri játszótér az iskolával szemben) állófogadás volt a helyi sportolók részére, utána – este - a Templom téren térzenével ért véget a felemelő ünnepség sorozat.
És ezt követően megkezdődtek Budafok város szorgos, dolgos hétköznapjai.
Garbóci László helytörténész