Annak a lelkes, szívós és magában Budafok jövőjének szép kontúrjait hordozó munkának, amelyet Záborszky Nándor polgármester vezetése alatt a tanács és a városi parlament az utolsó közgyűléseken végzett, egyik jelentős alkotása lesz az új városháza.
Mint ismeretes, a Brázay-gyár Budapestre való költözésével a hatalmas piactéri gyártelep üressé és eladóvá lett. Nyomban rácsapott a pompás központi helyen fekvő és nagy kiterjedésű, masszív, tartós épületekből álló telepre egy gyufagyár érdekeltség, amely azonban – igen helyesen – nem kapott a várostól telepengedélyt. A telepengedélyezési eljárás felhívta a polgármester figyelmét az értékes, bármi célra könnyen átalakítható épület komplexumra és mikor az eladási tervekben csalódott tulajdonosok mélyen, a valói értéken alul és hozzá páratlanul kedvező fizetési feltételek mellett felajánlották a városnak a telepet, a polgármester figyelme komoly érdeklődéssé vált. Felülvizsgáltatta szakemberekkel az épületeket, ismételten bejárta a városi bizottságokkal és a szakértők és bizottságok véleménye alapján vételi javaslatot terjesztett a városi közgyűlés elé. A közgyűlés, mint ismeretes, a vételt jóformán egyhangúlag ki is mondotta azzal, hogy a telep felhasználására vonatkozólag később határoz. Nemsokára ugyancsak kimondotta a közgyűlés, hogy a külön telken lévő, de a telep épületeivel egybefüggő piactéri lakóházat is megveszi.
Most már a felhasználás kérdése került sorra.
Az országút frontjában lévő villaszerű lakóház felhasználása kézenfekvő volt, az kellő tatarozással és a szükséges kisebb átalakítással igazán méltó polgármesteri lakásul fog szolgálni. De mi legyen a gyártelep erős, tartós falakkal környezett, hatalmas termeiből? Itt is szinte kínálkozott a megoldás! A szűk, az igazgatás sima menetét nehezítő, már-már akadályozó vénhedt községháza helyett ugyanis hamar új épületbe kellett elhelyezni a hivatalokat, hiszen a célszerűtlen beosztás, szétszórt hivatalok, alkalmatlan helyiségek előbb-utóbb magát az igazgatás zavartalanságát és jóságát kockáztatnák. Egészen új városháza 5-6 milliárdon alul aligha volna építhető. A telep hatalmas épületei pedig alig 2 milliárdnyi költséggel modern, tágas hivatalokat és közgyűlési termet magában foglaló teljesen kifogástalan és Budafokhoz illő városházává építhetők át. Így került homloktérbe a telep városházává való alakítása.
A megoldásba szervesen kapcsolódott bele az a szükséglet, mely a Barossliget tér, helyesebben Piactér sürgős megnagyobbítására és az egészségtelen falusi jellegű mostani piaci elárusítás reformálására vonatkozott. Ez a szükséglet is megkapta a maga megoldását. Csak a Piactértől a vasúti töltés felé eső Meckl- és Reiber-telkeket kellett megszerezni és közterületté tenni, nyomba lehetővé vált a piactérnagyobbítás és egyúttal nyomban kellő perspektívához jut és kibontakozik a létesítendő városháza, amelynek igazán szép terveit városunk kiváló építésze, Bathó Lajos készítette el.
Csak természetes, hogy ezek a jól átgondolt, praktikus és feltűnően olcsó olcsó kiviteli tervek egykettőre meghódították a közgyűlés tagjait, akik mondhatni, végig egyhangúlag fogadták el a nagy és szép koncepció összes részletjavaslatait. Ezek határozattá válván most felsőbb hatósági jóváhagyás alatt vannak.
Így kettős nyereséghez jutott a város, egyrészt méltó, praktikus és olcsó városházát kap, másrészt piacterét is az igényekhez és forgalomhoz mérten megnagyobbíthatta. Nem is említve, hogy a polgármesterlakás szintén mielőbbi megoldásra váró problémája is tető alá jutott.
Képünk az új városházát mutatja a szimmetrikusan kiképzett, két gyárépületet egybekapcsoló, páros tornyú, ízléses fasszáddal. Ha az ember a képhez hozzágondolja az előtte elterülő és ügyesen rendezendő tágas piacteret, a dísztelen elárusító kunyhók helyét elfoglaló árupavilonnal együtt, a megnyugvás érzete tölti el a lelkét, ama megnyugvásnak érzete, hogy a hármas problémát – a városházát és vele kapcsolatosan a piacteret, valamint a polgármesterlakást – jobban, gyakorlatiasabban és kevesebb költséggel megoldani egyenesen lehetetlenség lett volna.
Budafok és Vidéke II. évfolyam, 13. szám – 1927. március 26.