Rózsavölgy

Budafok fejlődése nyomán odaszűkült a Duna partjára, a község északi és déli sarka nyílik csak kiterjedtebb síkságra, azaz völgyre. A község északi kezdeténél, más szóval Budafok elejénél nyílik el harántosan, északnyugat és délkelet irányában az úgynevezett Rózsavölgy. Tulajdonképpen kettős völgy, mert egy lankás, szögben emelkedő hegygerinc két részre osztja. A hegygerinc legmagasabb csúcsáról pompás kilátás nyílik mind a négy égtáj felé: a kies Budára, Kelenföldre, Kelenvölgyre, a Duna ezüst síkjára, ha nyugat felé tekintesz a Kamaraerdőre.

Aki az úgynevezett „Elágazás”-nál leszáll a villamosról s Rózsavölgybe veszi útját, mindjárt észreveszi a friss, kellemes, üde levegőt, mely azt a vidéket jellemzi. Elsőrangú hely szanatórium, üdülőtelep létesítésére. Ezt a tulajdonságát a jó budafokiak alig ismerik. Régebben, míg Budafoknak sertéskondája, csürhéje volt, idehajtották ki legelőre, azért nem is nevezték másképpen, mint sertészug. Később egy Snitzer nevű úr villát építtetett a völgyben, a villa előtt lévő kertbe sok-sok rózsafácskát ültetett s innét kapta a szép Rózsavölgy nevet. Valóban megillethetné e név, ha ma is oly szeretettel ültetnétek rózsafákat az új villatulajdonosok, mint azt az előbb nevezett elsődlegesen letelepedett villatulajdonos tette.

Rózsavölgy a háború előtt szépen fejlődött. Isten tudja honnan? – de jöttek a települők, házacskák, villák épültek, ki itt, ki ott telepedett le. Nem mérte az utat, utcát senki. Így történt aztán, hogy Rózsavölgy utcái girbe-görbe irányt vettek, egyik kerítés messze előrenyúlt, a másik szerényen visszahúzódott, az egyik lakos fákat ültetett a kerítés elé, a másik azt is kivágta, amelyet a jó Isten magától növesztett. Az ecetfa, más néven bálványfa igen szereti ezt a vidéket, ott is nő, ahol az ember nem akarja. De nem így a szőlő, mely csak ott terem, hol munkáskezek növését, termését diadalra segítik. Mint régente. Ugyanis ez a kies völgy a budai Sashegy-vidék bortermő területe volt évtizedeken át addig, míg a filoxéra bele nem szólt a dologba, s el nem sorvasztotta a „hegy levét.” A szőlő pusztulása után szántóföldekké, villatelkekké változott a szőlővidék. A régi szőlőket ma már csak a megmaradt csontárok jelzik: barackfák, cseresznyefák, s itt-ott a diófák. Mert ezek a fák igen szeretik ezt a meszes talajú földet. Előbb azt mondtam, szanatóriumnak kitűnő ez a hely, most meg azt, hogy a vidéket elsőrangú barackosteleppé lehetne fejleszteni. Budafoknak ezen a területen kellene a faiskolát felállítania. Olvasom, hogy Budafokot fásítani akarják. Hát ez Rózsavölgyre is ráférne. Volt egy kis erdőcskénk, azt a bolsevizmus alatt gonosz kezek kivágták. Ezt is pótolni kellene.

Különben ez a vidék arról nevezetes, hogy nem törődik vele senki. Pedig ma már sok család lakik itt. Új házak, villák épülnek, csak nincs rend. A BHÉV a legszebb útvonalra építette ízléstelen tömegházait az alkalmazottak számára. A Budaörs felől jövő hegyi patak pedig olykor-olykor úgy kora tavasz idején meg-megárad, elönti a vidék nagy részét s végignyaldossa a házak falait. Az utak sárosak, sötétek s mind neki vezetnek vagy a Déli- és Államvasutaknak, vagy HÉV vasútnak. A lakosságnak a síneken kell átmászkálnia. Sőt azt is megtették, hogy hegyesre törött köveket öntöttek a sínek közé, nehogy emberfia kijusson Rózsavölgyből. A mesterséges töltésekkel, a vasút feltöltésére használt földanyag kihányásával, a vasúti sínek háromszögével tönkretették ezt a szép völgyet. A rózsavölgyieknek valóságos harcot kell vívnia a barrikádokkal, csendőrrel, rendőrrel, míg ki tud jutni lakásából az utakra.

Nagy küzdelembe került a vízvezeték, a villanyvilágítás. Még nagyobb küzdelembe a közöny megtörése. Pedig ez a völgy hivatott arra, hogy Budafoknak a villatelepe legyen. Míg ez azonban megtörténhetik, addig szabályozott utak, sínek fölötti átjárók, világítás és a budaörsi patak szabályozása kellenek. Újabban alakul egy egyesület a rózsavölgyi érdekek istápolására.

Ha Budafok várossá alakul, polipváros lesz, melynek karjai kinyúlnak mindenfelé, Téténytől Albertfalváig, Budafoktól Kelenvölgyig; nagy összefogó erőnek kell születnie, mely a szétágazó törekvéseket egyesíti. Addig azonban Rózsavölgy is csak magára hagyott terrénium lesz, melyet kulturális előrehaladásában nem segít más, mint az ott letelepültek összessége, s az a közérdek, melyet csak a helyi szükség és az életkényszer támogat.

Írta: Simon Lajos