Május elején megnyílik az Országos Stefánia Szövetség anya- és gyermekvédelmi akciójának budafoki fiókjában az ún. napközi otthon. Mikor reggel kenyérkereső munkájukra indulnak a munkás-anyák, a még nem óvodaköteles 3 éven aluli gyermekeiket ide beadják. A kicsikék itt egész napos gondos ápolásban és teljes ellátásban részesülnek egészen addig, míg a munkájukból hazatérő édesanyjuk átveheti őket.
A budafoki anya- és gyermekvédő egyesület igazgatósága addig-addig agitált, gyűjtött, tárgyalt, gyűlésezett, izgett-mozgott, míg végre összehozott vagy 200 millió koronát. Ezen megépítette a meglévő házának azt a szárnyát, melyben a napközi otthon minden cakumpakjával elfér. Az otthon hófehéren, tisztán, higiénikusan készen áll és szinte mosolyogva várja tipegő, pöttön vendégeit.
A 200 millió korona elsősorban Budafok község képviselő-testületének megértő áldoztakészségét hirdeti.
Ehhez járul a népjóléti minisztérium 50 milliója, amit az egyesület igazgatósága a napközi otthon bútorainak s egyéb kellékeinek berendezésére fordított.
A fehérneműk a derék emlékezetű Pedlow kapitány adományaiból kerültek ki. Ami varrási munka kellett hozzá, azt Budafok hölgyeinek fürge ujjai végezték rajtuk.
Hátra volt még a napközi otthon 26 csöpp vendégének ellátása. Ez naponta és fejenként 10-12 ezer koronát, tehát évente egy-egy baba után 3.600.000 koronát tesz ki.
Budafok község ebből 10 gyermek tartását, vagyis évi 36 millió koronát vállalt magára.
A többi kicsiny száj betömését 57.600.000 korona értékben a helybéli vállalatok, társadalmi egyesületek és egyes mecénások biztosították.
A napközi otthonnal egyszerre tejkonyha is létesül. Itt minden szülő megfelelően kezelt, orvosilag felülvizsgált és a gyermek igényei szerint úgy mennyiség, mint zsírtartalom szempontjából orvosilag adagolt tejet szerezhet be kisdedei számára – önköltségi áron.
Az Országos Stefánia Szövetség megtekintvén Budafok eme legújabb nevezetességét, tapsolt egyet s azt mondotta: Budafoki Otthonunk gyöngye lesz enemű intézményeinknek! Más szóval ez annyit tesz, hogy ez a tiszteletreméltó, országos tekintélyű, komoly, nagy, nemzetmentő egyesület, elismerésének zászlóját hajtotta meg.
Ki előtt?
Majd megmondjuk – kedves olvasó – alkalomadtán ezt is. Záró gondolatnak a tények beszédéhez ezúttal mást szeretnénk idecsattintani. Az a más pediglen magukból a tényekből adódik.
Ugye bizony e kedves, emberséges, szociális intézmény pár év előtt csak álom volt? Álomrendi életéből most lépteti elő valóságrendi korszakába egy pár melegszívű polgártársunk energikus összefogása.
Ha a napközi otthont megteremthette egy pár melegszívű polgártársunk energikus összefogása: többi szép álmainkat, melyeket mint mesebeli kék madársereget rebbentett szárnyra a várossá levés gondolata, nem lehetne begyen fogni és átplántálni a képzeleti világrendből a valóságok világrendjébe?
Egyenlőre ezt köszönjük meg a melegszívű Stefánistáknak… Ezt: hogy tényüknek ellenállhatatlan példaerejével töltögetik lelkünknek tettekre indító battériáit.
Budafok és Vidéke I. évfolyam, 10. szám – 1926. április 17.
