A vasárnap lefolyt BIK-BMTE bajnoki mérkőzéssel kapcsolatban volna néhány szavam a budafoki sportkedvelő ifjúsághoz s egyben azokhoz, kik e sport iránti rokonszenvüket megjelenésükkel bebizonyították.
Apróbb szépséghibáktól eltekintve, a mérkőzés minden tekintetben a legkielégítőbb volt; főként az első félidő nyújtott a nézőknek oly szórakoztatást, amilyenben a pesti első osztályú csapatok mérkőzésén sincs gyakran része.
Mindkét csapat látható felkészültséggel, teljes ambícióval, odaadással s mindvégig nem lanyhuló játékkedvvel játszotta végig a mérkőzést, amelyet az első félidő legutolsó percében egy védhető gól döntött el a BIK javára.
Az őszi mérkőzés alkalmával láttam először a két budafoki riválist s mondhatom, olyan durva és erőszakos mérkőzést még nem néztem végig az elmúlt 25 esztendő alatt, mióta futballmérkőzést látogatok. Az akkori mérkőzés inkább volt ökölharcnak vagy boxmérkőzésnek nevezhető s arra engedett következtetni, hogy Budafokon a futballnak jövője nincsen. Annál kellemesebb volt azonban mostani csalódásom! A budafokiak megmutatták, hogy igenis tudnak – ha akarnak – oly játékot produkálni, mely jogosítottá teszi őket, hogy a vidéki futballsportban az első helyre aspiráljanak. Az első félidő volt az, amikor mindkét csapat oly nívós játékot mutatott be, hogy a nézőközönség – elfogultságtól menten – nem tudta volna a győzelmi pálmát egyik csapatnak sem nyújtani, hanem mindkét csapatról a legjobb elismeréssel tudott csak nyilatkozni.
A második félidőben is voltak oly izgalmas jelenetek, vagy arra engedtek következtetni, hogy a BMTE kiegyenlít, vagy arra, hogy a BIK szépíti az 1:0 arányú győzelmet. Mert mindkét eshetőségre volt egypár alkalom.
Néhány szóban meg kell emlékeznem a bíró szerepléséről is. Nekem nemcsak úgy tűnt fel, hogy a mérkőzésen nem is volt bíró, másrészt pedig az az impresszióm, hogy több bíró van a pályán. Teszem ezt a furcsa kijelentést azért, mert komoly bírói beavatkozásra szükség nem volt, viszont, ahol csak kissé kritikus volt a helyzet, a bíró gyors jelenlétével mindent tisztázott. Nyugodtan, higgadtan, pártatlanul s amellett erélyesen vezette a mérkőzést s ami ritkaság, egyetlenegyszer sem hallottam a nézők részéről a bíró ócsárlását. Nem hiszem, hogy valaki, aki a mérkőzést végig nézte, a legkisebb mértékben is gáncsolhatná a bírót. De a játékosok sem.
Mindkét csapat legénysége pedig törekedjék arra, hogy ezt a vasárnap kijátszott formát még inkább tökéletesítse s akkor az erkölcsi sikert az anyagi is alá fogja támasztani, mert aki a most lezajlott mérkőzést megnézte, az a legközelebbi találkozásnál is ott lesz, sőt másokat is rá fog beszélni a megjelenésre s akkor nem 1000-1200 (mert ennyire becsülöm a mostani közönséget), hanem 2500-3000 néző fog „drukkolni” a két csapatnak.
Budafok és Vidéke I. évfolyam, 6. szám – 1926. március 20.