A külföldi kölcsön kérdései
Sorsdöntő órákat élünk. Küszöb előtt áll a városi kormányzatra való áttérés és jövő életünk, fejlődésünk, berendezkedésünk struktúrájának biztos alapokra való helyezése attól függ, hogy vajon Budafokon tud-a kialakulni és érvényesülni egy széles vonalú, a nemzet alapgondolataihoz igazodó, alkotó várospolitika.
Ha Budafok a magyar városok sorában azt a helyet akarja elfoglalni, amely történelmi múltjánál fogva joggal megilleti, úgy a város jövő vezetőségének minden tudásával és munkakészségével arra kell törekednie, hogy az elsőrendű szükségletként előtérbe lépő feladatokat: a csatornázást, utcák és terek rendezését és kövezését, kislakások építését, a víz- és villanyvezeték-hálózat kibővítését mielőbb meg is valósítsa.
Ezeknek a feladatoknak a megoldására a pénzügyi fedezetet a mai körülmények között csakis egy előnyös kölcsön útján lehetne biztosítani.
Ha számba vesszük a magyar városok közül azokat, amelyek csak lélekszámban állnak közel Budafokhoz, de a nemzeti organizmus két fő tényezőjének: az iparnak és kereskedelemnek nívóját illetően messze Budafok mögött vannak, azt látjuk, hogy ezek a városok a külföldi kölcsönből a közjót szolgáló alkotások és berendezések olyan sorát valósítják meg, amelyekről még nem is olyan régen csak mint merész tervekről álmodoztak.
Esztergom, Gyöngyös, Hajdúnánás, Magyaróvár, Mohács, Szekszárd, Szentendre, Veszprém stb. kislakásokat, kórházakat, iskolákat, városházát, modern fürdőt, vágóhidat stb. építtetnek, utcákat köveztetnek, csatornáztatnak, vízműveket, villamos telepeket létesítenek stb., és mindezt a külföldi kölcsönből, mégpedig oly szerencsés módon, hogy az adófizetőket külön nem terhelik meg.
Ugyanis a városok kölcsönéről szóló törvény intézkedései értelmében az igénybe vehető kölcsön összege a városok kereseti adó bevételének és forgalmi adó részesedésének mérvéhez igazodik, mégpedig akként, hogy egy-egy város oly összegű kölcsönt igényelhet, mint amennyit e két bevételi forrásnak 50%-ával 40 féléven át le tud törleszteni.
Budafok évi bevétele e két adónemből cca. 3 milliárd korona és ezt alapul véve kb. 17-18 milliárd kölcsönhöz juthat.
Budafok a másfél milliárdot kitevő évi részleteket igen könnyen fizetheti, hisz a legutóbbi községi költségvetési előirányzat is hasznos beruházásokra évi 2 és negyed milliárd koronát irányzott elő.
Már most tanulmányozva a külföldi kölcsönakcióban részt vevő városok közmunka programját, megállapítható, hogy Budafokon a felveendő kölcsön összegéből nemcsak a tervbe vett elsőrendű beruházásokat lehetne végrehajtani, hanem még egyéb nagy jelentőségű alkotásokat is meg lehetne valósítani.
A kölcsön felvétele tehát kettős célt szolgálna: egyfelől a város olyan berendezésekhez és alkotásokhoz jutna, amelyek - amellett, hogy Budafokot valóban a városok sorába emelnék – elsősorban a lakosság érdekeit szolgálnák, másfelől a közmunkák és az építkezés megindítása az ipar és a kereskedelem vérkeringésébe is friss erőt, lendületet vinne, a nyomasztó gazdasági helyzetet egy csapásra megváltoztatná és új kereseti alkalmakat teremtene.
Ha a város vezetősége okos előrelátással kidolgozott és az adófizetők teherviselő képességeihez igazodó program szerint indul el azon az úton, amelynek végcélja: Budafok erkölcsi és anyagi boldogulása, úgy bizonyos, hogy kitartó munkával ezt el is érheti és akkor még azok az elégedetlenkedő elemek is, akik az átalakulással talán még mindig nem békültek meg, áldani fogják azokat, kik az idők jelét felismerve, a fejlődés útján az első nagy lépést megtették és Budafokot várossá emelték.
Dr. Pázmándy Mihály
Budafok és Vidéke - I. évfolyam 4.szám, 1926. március 6.